Téli séta

Szívemre és kutyámra hallgatva indultunk a szokásos sétára a nagyon rossz idő ellenére. Danihoz órát lehetne igazítani, ha sétaidő van bökdös, a pórázt szeretné lehúzni a helyéről.

Elindul a kapu felé, vár, néz szinte mondja gyere már! Hát elindultunk, külterületen, mivel szófogadó, behívható és belátható helyen jártunk levettem a pórázt. Kutyám előttem pár méterre haladt, mikor hirtelen megcsúsztam, elestem, szerencsére nem történt baj.

Kissé gonoszkodva, kíváncsian vártam viselkedését, a földön maradtam. Dani azonnal jött vissza, szagolgatott, majd nyalogatni kezdte az arcomat, amit nem bírtam ki nevetés nélkül. Dicséret után, boldogan jót birkóztunk a nagy hóban.

Most éreztem először, ilyen szeretetet, segíteni akarást őszinte aggódást, amit csak egy kutya adhat!

Daniboy 

Az első hó élménye

Ma először esett a hó nagy pelyhekben, a kutyáink imádták, jót játszottak a friss hóban. Erről eszembe jutott egy régi téli történetünk.

 

 Dani kutyám egy éves múlt, még nem látott igazi hóesést.
A nagy pelyhekről azt hihette, hogy apró labdácskák, örömmel futkosott, mind el szerette volna kapni. Nem érdekelte a labda, a játék, a macskák sem, csak a hóesés, sajnos kamera nem volt a közelben, mert érdemes lett volna megörökíteni.

Öröme nem tartott sokáig, a hóesés hamar elállt, vigaszként pedig jót labdáztunk, 

sétáltunk. 

Mikor ránk sötétedett, ő szolgálatba lépett, azóta is éberen figyeli a környéket, mert Ő egy ROTTWEILER!

Daniboy